Napocska csoport
Napocska csoport - „Ahol minden nap kisüt a nap!”
A Napocska csoport egy olyan óvodai csoport, amely minden nap kint van az udvaron- függetlenül attól, hogy hét ágra süt a nap, vagy éppen szemerkél az eső.
Ebben a csoportban a gyerekek természetes módon jutnak D vitaminhoz és friss levegőhöz, ami a fejlődésük alapja. Ritkábban lesznek betegek, mert a friss levegő és a hőmérséklet-változás megerősíti az immunrendszerüket. A gyerekek megtanulják tisztelni az esőt, és a hideget, a természetes fény javítja a kedvüket, hiszen a napfény az éltető erő.
Nálunk a felhők mögül is előbukkan a jókedv, és nálunk a legpirosabb a gyerekek arca. Hisszük, hogy a legszebb élmények az udvaron, a szabad ég alatt születnek, ezért minden gyerek egy vidám, edzett és boldog kis Napocska.
Nálunk a kaland nem ér véget az udvar kerítésénél! A Napocska csoport élete folyamatos mozgás.
Rendszeres felfedező séták: Megismerjük a környék fáit, madarait és titkos ösvényeit. Minden séta egy újabb lecke a természetről. „Nem csak az utcákat járjuk: mi megfigyeljük, hogyan változnak az évszakok a parkban, és megtanuljuk a biztonságos közlekedés alapjait is, miközben minden napunk egy kis kirándulás”.
Nagycsoport végén igazi felfedezőkké válunk! Közös „Falusi Kalandtábor” alkalmával még mélyebb barátságok és életre szóló élmények születnek a szabadban, a tábor a gyerekek önállóságának igazi ünnepe.
Táborozás a vidéki élet jegyében: A Napocska csoport tábora nem egy sima kirándulás, hanem egy háromnapos igazi időutazás a falusi élet szépségeibe.
Szekerezés a határban: Megtapasztaljuk a döcögős utak vidámságát és a lovak közelségét.
Falusi kalandok: Itt nem csak beszélünk a vidékről, hanem bele is kóstolunk a mindennapjaiba, a sár lemosható, de az élmény örök.
Miért jó Napocskának lenni? „Mert a legszebb gyerekkori emlékek nem a szőnyegen ülve, hanem a szabad ég alatt, séták, kirándulások, táborok (“szekérdöcögés”) közben születnek”.
Tevékenységeink:
Közlekedj okosan!
“A vadon élő állat egyszer csak „ráugrik” az aszfaltra, hogy segítsen a gyerekeknek átkelni az úton.”
A Napocska csoport az Úttest-mozi szélén, élőben figyelte meg a robogó járművek erejét és a közlekedési lámpák színes jelzéseit. Így értették meg igazán, hogy a múzeumban látott csíkos állat aszfaltra festett rokona, a zebra, hogyan állítja meg az autókat, hogy vigyázzon az út szélén várakozó gyerekekre. A gyerekek ezután igazi városi buszra szálltak, hogy elpöfögjenek egészen a vasútállomásig. Ott ámulva figyelték a végtelenbe futó, csillogó síneket, és megtanulták, hogy a vonatnak is megvan a maga különleges útja, amin pont olyan fegyelmezetten halad, mint a gyerekek a zebra csíkjain.
“Ahogy a vadonban a zebra csíkjai megvédik az állatot, úgy az aszfalton a fehér csíkok megvédik a gyalogosokat.”
Látogatás a Vadászati Múzeumba
A hét elején a Napocska csoport még a természet lágy ölén barangolt: ellátogattak a Vadászati Múzeumba. Ott, a hatalmas termek között egy különleges állattal ismerkedtek a Zebrával. A csíkjai segítenek neki elrejtőzni a fűben, és minden zebrának pont olyan egyedi a mintázata, mint nekünk az ujjlenyomatunk – magyarázta a múzeumpedagógus. A gyerekek tátott szájjal hallgatták a történeteket a távoli szavannákról, ahol a zebrák csapatban vonulnak.
Festés papír nélkül
A vízzel való festésben van valami varázslatos: a gyerek alkot valamit, ami aztán lassan, titokzatos módon elpárolog a napsütésben.
Egész délelőtt tartott a vidám játék. Festettek, megfigyeltek, és közben rájöttek, hogy a víz nemcsak az élethez kell a növényeknek, hanem a legszebb, elpárolgó műalkotásokhoz is.
Mire bementek ebédelni, az aszfalt újra tiszta volt, de a gyerekek feje tele volt új emlékekkel: a napról, amikor vízzel festettek az égre.
A kis kertészek
Egy napsütéses délelőtt felkerekedtünk, és ellátogattunk a Boltba. A polcokon ezernyi tasak sorakozott. Gondosan kiválogattuk a legszebb magokat, majd büszkén vittük őket haza az óvodába.
Másnap reggel kezdődött az igazi munka: az ágyás előkészítése. Minden kisgyerek kapott egy szerszámot. Volt, aki gereblyével simogatta a földet, mások kislapáttal morzsolgatták szét a nagyobb rögöket, hogy a magocskáknak puha, kényelmes fekhelyük legyen.
Amikor a föld már puha volt eljött az ültetés ideje. Minden gyerek kapott magocskát, amelyet óvatosan belehelyezett a földbe.
A gyerekek tudták, hogy a magocskák szomjasak, így előkerültek az öntözőkannák, és elkezdődött az öntözés.
Azóta a Napocska csoport gyakran látogatja a kis kertet, és vizet visz a szomjas magocskáknak. A gondos öntözés és a meleg napsugarak megtették a hatásukat. Az ágyásban, amit olyan nagy szakértelemmel készítettümk elő, megmozdult az élet.
Először a dughagymák ébredtek fel, olyanok, mint a kis zöld katonák! Nem sokkal utánuk a reteklevelek is megérkeztek. Ők voltak a legfürgébbek! Kerek, szív alakú leveleikkel vidáman integettek a szélben. Aztán előbújtak a saláták is. Az ő leveleik még egészen puhák és fodrosak.
A gyerekek most már nemcsak öntözik, hanem őrzik is a kis kertet. Minden nap megcsodálják és türelmesen várnak, mert udják, hogy hamarosan eljön a nap, amikor a saját maguk által ültetett, boltban válogatott és szeretettel nevelt zöldségekből készíthetik el az óvoda legfinomabb, legfrissebb uzsonnáját.
“Mert aminek mi magunk ástuk a kuckóját, annak minden harapása igazi varázslat!”
Egy kis bulika🙂!
„Móka, kacagás, csupa öröm a világ!”
Virágmagok ültetése cserépbe
A magültetés az egyik legegyszerűbb, mégis legmélyebb élmény, amit egy óvodás kaphat.
A mai, felgyorsult világban (ahol minden azonnal elérhető egy gombnyomásra) a magültetés megtanítja, hogy a jó dolgokhoz idő kell. A gyereknek várnia kell:
- Meg kell várni, amíg kibújik az első zöld hajtás.
- Meg kell várni, amíg bimbó lesz, majd virág.
Ez fejleszti az önfegyelmet és a kitartást.
A mag magától nem nő meg. Ha elfelejtik megöntözni, elszárad; ha nem kap fényt, elgyengül.
Ez az első olyan feladatok egyike, ahol a gyerek látja: az ő tetteinek következménye van. A virág sorsa az ő kezében van, ez pedig önbizalmat és felelősségérzetet ad neki.
Megtanulják, mire van szüksége az életnek: föld, víz, napfény és levegő.
Az apró magok megfogása, a föld morzsolgatása (érzik a föld textúráját), a locsoló óvatos irányítása mind-mind fejlesztik a kézügyességet.
Látogatás a könyvtárban
“A könyv nem csak papír, hanem egy kapu egy másik világba”.Ez a nap másként indult, mint a többi: az óvoda ablakán sűrű, szürke esőcseppek kopogtak, mintha apró dobosok adtak volna koncertet a párkányon, de az eső csak még különlegesebbé tette a kalandot. mert nem gyalog indult útnak a csoport, hanem egy hatalmas Varázsbusszal.
Amikor a busz hatalmas „szisszenéssel” megállt a gyerekek előtt és kinyitotta az ajtóit, a kiscsoportosok ámulva léptek fel a magas lépcsőkön. Odabent minden más volt, mint az óvodában! A buszról minden sokkal nagyobbnak tűnt: az autók, a házak és még a járókelők színes esernyői is. Olyan volt, mintha egy guruló hajóban ülnének, ami átvág az eső áztatta városon. Mire a busz a könyvtár elé ért, a gyerekek már el is felejtették a szürke eget. A hatalmas, nehéz ajtó mögött pedig egy másik világ várta őket: a könyvek birodalma, ahol csend volt, papírillat és végtelen nyugalom.
A könyvtáros néni mosolyogva fogadta a kipirult arcú csapatot, és leültette őket a puha, színes mesepárnákra. Miközben kint tovább kopogott az eső, bent a Napocska csoport tagjai figyelemmel hallgatták a könyvtáros néni meséjét, a mese után a közös válogatás, a polcok közötti kuckózás és az együtt “olvasás” erősítette az élményt.
Így lett az esős keddből a kiscsoport legfényesebb emléke.
Játék a falevelekkel
Az óvodás korú gyermekek számára kulcsfontosságú a szabadban való játék. Nemcsak szórakozás,hanem alapvető szerepe van a testi, szellemi és érzelmi fejlődésükben. A szabadban töltött idő nem csupán ,,szünet” a bent töltött idő között, hanem a teljeskörű gyermekfejlődés egyik alappillére. Lehetővé teszi, hogy a gyerekek a saját tempójukban, szabadon fedezzék fel a világot. A falevéllel való játék az ősz egyik legjobb fejlesztő tevékenysége. A levelek feldobása sokkal több, mint egy egyszerű mozdulat; egy komplex tevékenység, ami támogatja a gyermekek fizikai, kognitív és érzelmi fejlődését is. Örömszerzés és érzelmi feszültségoldás: a levelek feldobása, a színes "eső" látványa és a friss levegőn végzett szabad mozgás örömet okoz és stresszoldó hatású. Segít levezetni a felesleges energiát és feszültséget
Vonatozás a szabadban
Az udvari vonatozás tevékenységének átfogó célja, hogy a gyermekek mozgását összehangolják a csoport ritmusával, miközben fejlődik egyensúlyérzékük, térbeli tájékozódásuk és reakcióidejük. A közös mozgás során erősödik együttműködési készségük, a csoporthoz való alkalmazkodásuk, valamint az egymásra való empatikus figyelem. A vezető és követő szerepek váltakozása segíti a felelősségvállalást és a szabályok elfogadását. A játék során előre tervezik mozgásukat, figyelnek az akadályokra, követik az útvonalat, így fejlődik problémamegoldó gondolkodásuk, figyelmi fókuszuk és a feladatban való kitartásuk. Mindezek mellett tudatosítják a biztonsági szabályokat, szabályozzák mozgásukat és érzelmeiket izgalmi helyzetben is. A tevékenység teret ad a fantázia kibontakozásának is, hiszen a gyerekek szerepjáték-elemeket építhetnek be a mozgásos játékba, kreatív módon alakítva annak menetét. A vonatos játék az egyik legkedveltebb és legkomplexebb csoportos játék az óvodások körében, különösen a szabadban. Mivel egyszerre igényel fegyelmet, mozgást és közös fantáziát, a fejlődés számos területét érinti. A szabadtéri vonatozás egy szórakoztató edzés a gyermekek számára, amely nemcsak a testüket,hanem az agyukat ès a szociális készségeiket is fejleszti.
